Letaglózó erejű, úttörő popzene, soul és kísérleti elektronika: Jenny Hval és Yves Tumor a 12. Electrify-on. Két lenyűgöző egyéniség, akik félelmeiket és vágyaikat személyes hangvételű, rendkívül érzékeny dalokban fejezik ki.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2017. március 4. szombat, 20:00
A norvég Jenny Hval-t zsigeri, különböző művészeti formákon átívelő munkássága mára a popzene legbátrabbjainak nemzetközileg is elismert előadói közé emelte. Legyen szó regényeiről, vizuális munkáiról, előadásairól vagy épp zenéiről, művei többnyire összetettségük ellenére is könnyen megfoghatóak, miközben a legkülönbözőbb tabuk eltörlésének finom feszültsége mindig bennük lappang. Hatodik nagylemeze, a neves brooklyni Sacred Bones kiadónál 2016 szeptemberében megjelent Blood Bitch egy vámpíros konceptalbum álcája alatt a menstruáció és a nőiség témáit járja körbe, mítoszok és személyes vallomások segítségével. A sokszor szokalan struktúrát és dramaturgiát követő dalaiban – melyek ténylegesen a kortárs avantgárd pop csúcsteljesítményét jelentik –, elénk tárul a könyörtelen, megalkuvást és piaci trendeket nem ismerő őszintesége, ami felráz és ámulatba ejt.
Az Yves Tumor név mögött álló Sean L. Bowie a legfiatalabb amerikai művészgeneráció egyik sokszínű alakja, aki a kifejező, kísérletező soul, a harsány zaj és az atmoszférateremtő, érzékeny ambient halmazai környékén alkot. Először akkor nyílt ki előtte a világ, amikor húsz évesen megismerte Mykki Blancot, majd rajta keresztül más globális hatású kortársait. Ekkorra már basszusgitáron, gitáron, dobon és zongorán is játszott, produceri és dalszerzői tehetségére pedig újdonsült barátai is hamar felfigyeltek. Évekig turnézott Mykki Blancoval, aki később ki is adta a zenéjét, közös lemezt készített egyebek mellett Chino Amobival és James Ferraroval. Legújabb szóló albuma Serpent Music címmel 2016 szeptemberében jelent meg Bill Kouligas fontos kiadójánál, a PAN-nél ami a paranoia, a társadalmi feszültségek és a hiány problémáit dolgozza fel.
Hová sodorja a szeszélyes tengerár a kis csónakot hajótörött utasaival, az angyali szépségű nyolcéves leánykával és az értelmes, talpraesett kilencéves kisfiúval? Henry De Vere Stacpoole 1908-ban megjelent regényében egy lakatlan, ám egzotikus szigetre a Dél Keresztje alatt.
„Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Betegségről, szeretteink haláláról nem könnyű fogalmazni. A téma epikus, bár hordoz magában abszurditást és szürrealitást, ami segíthet. Viszont túl személyes. Miért terhelném ezzel a közönséget? Tisztázom magamban, miért is akarom ezt színpadra állítani.
„Sorry. Próbáltuk, de nem sikerült. Próbáltunk visszatérni a normalitásba, a sötét színházterembe, létrehozni egy táncelőadást, és azzal foglalkozni, amihez a legjobban értünk – de nem sikerült. Próbáltuk az ellenkezőjét: valami mást csinálni, valahogy máshogy csinálni, megválaszolni a kérdést: mit tehet három alkotó gyökeres változásért az utolsó órában?
Van egy pont, ahol dobbantani kell.
Az iskola már nem zárhat magába. Még irányít, lehetőségeket mutat, de eljön…
Izgalmas utazás időben és térben. A táncosok közötti párbeszéd ebben a koreográfiában is repetitív mozdulatokra és ingamozgásra épül fel.
Magyar és térségbeli újcirkusz előadások, munkabemutatók, szakmai beszélgetések, közösségi események és a MUCH MORE Showcase, a cirkuszi számok & előadás…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
