„Expresszionista minimalistának mondanám. És senki nem jut eszembe, akit így neveznék még a táncban, Ouramdane senki másra nem emlékeztet. Szűk a szókincse, de sürgős közölnivalója van, ami túlmutat a táncon. Eredeti, egyedi, körülhatárolt, bosszantó, igéző.” (NY Times)
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2017. szeptember 27. szerda, 20:00
Rachid Ouramdane a táncinnováció élharcosa: egyre tágítja az előadó és a koreográfus definícióját, összemossa a tánc és a dokumentum határát. Egy erőteljes duett vagy két magányos szóló? Két nő rajzolja le határozottan fizikai, nyers és magával ragadó önarcképét. Hipnotikus, örvénylő gesztusok. Kifordult és kiforgó mozdulatok.
Rachid Ouramdane 1995 óta készít előadásokat, a párizsi Theâtre de la Ville és az annecy-i Bonlieu Theâtre rezidens művésze. Sokat dolgozok a Lyoni Operának és az orosz Migrazia társulatnak. Ő koreografálta a fogyatékosokkal dolgozó angol Candoco Dance Company 20. szülinapi előadását. Mióta megalapította saját társulatát, az L’A. Dance Company-t, gondolkodásának és koreográfiai munkásságának fókuszában a bizonyítékgyűjtés áll. A táncon keresztül akar beleszólni a közéleti vitákba, a koreográfiával erősítené a vallomások poétikáját. Együttműködik filmesekkel és irodalmárokkal. Segíti a tudásátadást, nemzetközi workshopokat szervez Franciaországban, Romániában, Hollandiában, Brazíliában és az Egyesült Államokban. 2016 januárja óta Yoann Bourgeois-val közösen irányítja a grenoble-i koreográfiai központot.
Koncepció és koreográfia: Rachid Ouramdane
Előadók: Annie Hanauer, Lora Juodkaite
Fényterv: Stéphane Graillot
Díszletterv: Sylvain Giradeau
Hová sodorja a szeszélyes tengerár a kis csónakot hajótörött utasaival, az angyali szépségű nyolcéves leánykával és az értelmes, talpraesett kilencéves kisfiúval? Henry De Vere Stacpoole 1908-ban megjelent regényében egy lakatlan, ám egzotikus szigetre a Dél Keresztje alatt.
sors-diagnózis egy felvonásban Emese története se nem mese, se nem álom, hanem kortárs valóság. Portré egy nőről, egy társadalomról.
„Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Betegségről, szeretteink haláláról nem könnyű fogalmazni. A téma epikus, bár hordoz magában abszurditást és szürrealitást, ami segíthet. Viszont túl személyes. Miért terhelném ezzel a közönséget? Tisztázom magamban, miért is akarom ezt színpadra állítani.
Izgalmas utazás időben és térben. A táncosok közötti párbeszéd ebben a koreográfiában is repetitív mozdulatokra és ingamozgásra épül fel.
Megindító szellemidézés: a Börcsök Boglárka által készített videofelvételek és a precíz megszemélyesítés segítségével három elhunyt táncos elevenedik meg - és…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
