Amoeba

A szórakozás és a szórakoztatás viszonyán keresztül Szeri – saját szerepét is megkérdőjelezve – azt vizsgálja, hogy a kulturális fogyasztás kiszolgálása helyett mit adhat a művészet. Zavarba ejtő, lassan hullámzó jeleneteivel arra is rámutat, hogy bár a tánc elemi része az életnek, a színpadi produkció létrehozása elszigetel, leválaszt másokról.

A hatalom hangja egy lelátó szerű terepet ural, szabályokat, parancsokat, utasításokat küld a térbe. Az előadók ebben a hatalmi térben léteznek és személyes szabadságukat, és az azt érő fenyegetéseket tematizálják performatív eszközökkel.