Program


ELECTRIFY vol. 18 // Emptyset (UK), Steven Warwick (UK), AIWA (HU)

ELECTRIFY vol. 18 // Emptyset (UK), Steven Warwick (UK), AIWA (HU)

A 18. Electrify-on a bristoli Emptyset zsigeri erejével rázza fel a hallgatókat, fellép a korábban Heatsick néven ismert Steven Warwick furcsa hangmintákból épített melankolikus-elektronikus balladáival, míg a magyarországi színteret AIWA képviseli majd álomszerű hangulatképeivel.

 több

Aktuális előadások



Az Emptyset két bristoli zenész, James Ginzburg és Paul Purgas duója. Fő érdeklődési területük a textúra, ritmus és tér kapcsolata, amelynek kutatására saját hangszereket is terveztek. A két elektronikus pengetős- és ütőhangszer a zenészek legapróbb rezdüléseire is másként reagál, miközben a mozdulatokat egy elképesztően gazdag elektronikus zenei hanggá alakítja. Az Emptyset így az elektronikus zene világában egyedülálló módon egy szobrász precizitásával és finomságával alakíthatja minden egyes hang formáját improvizációja közben. Zenéjük elsöprő erejét az ember a csontjaiban érzi, lenyűgöző részletessége pedig folyamatosan rácsodálkozásra kényszerít.

Steven Warwick szintén az improvizált elektronikus zene világa felől érkezik. Heatsick néven, egy szál gyerekszintetizátorral és looperrel előadott több órás koncertjeivel vált ismertté, mint a PAN kiadó egyik fontos előadója. Saját nevén először két évvel ezelőtt jelent meg kiadványa, ami egy új kezdetet is jelzett a pályájában. Bár most is megtalálható zenéjében a rá korábban annyira jellemző játékos kifejezésmód, furcsa pittyegésekből és búgásokból felépülő, tánczenei kereteket használó balladái ma látványosan komolyabb és borongósabb hangvételt ütnek meg. Esetlen, de magában sok erőt hordozó énekbeszéde szintén komoly gellert ad már eleve kiszámíthatatlan univerzumának, ami miatt Steven Warwick könnyedén fenntartja majd a Trafó közönségének figyelmét.

A hazai színteret AIWA, a Farbwechsel színeiben játszó Nádházi Lajos képviseli majd, aki analóg szintetizátorainak és dobgépeinek hangkészletéből békésen úszó felhőket teremt. Zenéjében ezekről az improvizáción keresztül születő felhőkről igyekszik minél több tökéletes szögből pillanatképeket készíteni. Álomszerű hangzása visszafogott, mégis tisztán hallható benne az amerikai és brit tánczenék, különösen a boogie, a house és a techno kérlelhetetlen lendülete.

Ajánló


Van egy pont, ahol dobbantani kell.

Az iskola már nem zárhat…

Izgalmas utazás időben és térben. A táncosok közötti párbeszéd ebben a koreográfiában is…

A Nibiru egy feltételezéseken és víziókon alapuló interdiszciplináris alkotói folyamat, amely következtetéseket von…