Az Imre Zoltán Program a hazai táncélet a legfontosabb támogató programja. A pályázati út lehetőséget biztosít fiatal koreográfusoknak komolyabb lélegzetű művek elkészítésére. Ígéretes alkotók, ígéretes alkotások, optimális háttérrel. Egy este, két mű, Tóth Laura és Lukács Levente koreográfiái a Trafó színpadán.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2022. április 6. szerda, 20:00
IZP-estek: Lukács Levente / Tóth Laura
Lukács Levente: A hosszútávfutó magányossága, 35'
Boys who like boys who like girls who like girls. Személyes attitűd, ami egyszerre szól az előadó életéről, és olyan globális témákról, mint a férfiasság, a szerelem, a magány és az álmodozás, elvágyódás. Once you kill a cow, you gotta make a burger.
A próbafolyamatban az alkotó általa idolként kezelt pop és rock előadókat vizsgált, fókuszban mozgásukkal és színpadi attitűdjükkel. Az előadás minősége az expectations vs. reality elvből indul ki. Hogy képzeljük el magunkat és közben hogyan nézünk ki? Tudjuk magunkat mozgás közben kívülről megfigyelni? Ha azt képzelem, hogy jó táncos vagyok, jó leszek? Milyen lenne, ha azokat a jeleneteket, amelyeket szerelmi csalódások/szerelmes gondolatok közben pörgetünk az agyunkban az aktuális kedvenc zenénkre, valóban megvalósítanánk?
alkotó/előadó: Lukács Levente
zene: Bagi Anna
fény: Dézsi Kata
produkciós vezető, művészeti asszisztens: Kárpáti Lili Melánia
konzulens: Vavra Júlia
mentor: Ördög Tamás
támogatók: Műhely Alapítvány, NKA IZP, SÍN Kulturális Központ, Trafó Kortárs Művészetek Háza
Tóth Laura: Follia, 40 perc
Follia annyit tesz: őrület. A négy táncosra készült koreográfia a külső normák és a belső vágyak között feszülő ellentétről beszél. A környezet által ránk szabott normákat van, aki könnyedén viseli, míg mások nehézségként, kényszerként élik meg.
Mi van akkor, ha a normák és vágyak közti ellentétet az őrület oldja fel? A nők hónapról hónapra megküzdenek a hormonjaikkal, innen, ebből az állapotból állnak mindig talpra. A hétköznapok monotonitásából pedig ki kell törni, ugyanakkor az is őrjítően nehézzé tud válni, amikor az élet új kihívások elé állít minket.
Négy táncos keresi az útját, bizonytalanság és szorongások közepette. Megengedőek a szabályok, melyek szerint élünk, vagy éppen fojtogatóak? Biztosan az a helyes, amit mások tesznek? Ki vagyok én ebben a rendszerben? Meddig hagyom, hogy elnyomjon?
alkotó/koreográfus: Tóth Laura
alkotók/előadók: Baumgartner Krisztina, Békési-Szombati Anett, Mangi Kornélia, Szilvási Anna
zene: Matisz Flóra Lili
jelmez: Henez Mariann
fény: Dézsi Kata
mentor: Duda Éva
támogatók: NKA Imre Zoltán Program, Trafó Kortárs Művészetek Háza, SÍN Kulturális Központ, Új Előadóművészeti Alapítvány
A szórakozás és a szórakoztatás viszonyán keresztül Szeri – saját szerepét is megkérdőjelezve – azt vizsgálja, hogy a kulturális fogyasztás kiszolgálása helyett mit adhat a művészet. Zavarba ejtő, lassan hullámzó jeleneteivel arra is rámutat, hogy bár a tánc elemi része az életnek, a színpadi produkció létrehozása elszigetel, leválaszt másokról.
Megpróbáljuk elmesélni milyen az, amikor nem tudunk mesélni. Amikor az ember nem tud enni, aludni, olvasni. De más mesélnivalónk is van, például a nőiségről, furcsa bulikról, megközelíthetetlen férfiakról és gazdag írónőkről.
Pavel Sterec: A Selyemút – Bebalzsamozás és mumifikálás
A több százmillió dolláros kínai befektetéssel támogatott, valaha volt egyik legnagyobb…
Az ArtMenők és a HODWORKS közös előadása azt az egyszerű, ám rendszerszinten mégsem evidens állítást erősíti, miszerint itt az ideje,…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
