„Ez az előadásom az apa-lánya kapcsolattal foglalkozik. Újraalkotok egy találkozást apámmal a színpadon, így igyekszem visszanyerni valamit kettőnk között, ami –úgy érzem- elveszett. Ez egyszerre személyes és művészi értelemben vett találkozás: két ember légyottja, akiket nem csak több ezer kilométer-, de már egyfajta kulturális távolság is elválaszt egymástól. több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2019. február 22. péntek, 20:00
Érzékeny önportré, intim vallomás? Kaori Ito vegyes, néhol ellentétes érzelmeket jelenít meg a színpadon, így a darab egyszerre beszél megbékélésről és elválásról, gyűlöletről, lendületről és emancipációról. Kaori Ito erőteljes és érzékeny koreográfiája két testet mutat be, a sajátját és apjáét, a jóképű és excentrikus öregemberét. Ahogy általában a hozzánk legközelebb állókal való viszonyunk csapong a legszélsőségesebben, úgy a koreográfia gyors és lassú, hangos és halk egyszerre, mint a tangó, melyet eltáncolnak.
Az előadás nem szépít és nem takargat, egészen a születésétől kezdve kíséri végig Kaori Ito életét és viszonyát apjával és rajta keresztül önmagával. A Táncolok..-ot nézve ismét rá kell döbbennünk az előadóművészetek tükörként való működésére, amellyel ritkán szembesülünk ennyire mellbevágóan, mint ezt a darabot nézve. Ito kérdései a mi kérdéseink is, ahogy a gondjai is a mieink egy kicsit, így ismét ráismerhetünk a sokszor hangoztatott igazságra: nem számít honnan jövünk, mégiscsak hasonló dolgok foglalkoztatnak minket.
A Táncolok… egyszerre randevú- és szembesülés önmagunkkal. Kaori Ito akár egy új Sylvie Guillem lehetett volna, nem sok mindentől fél, különösen nem magától.
Kaori Ito Japánban született, művészcsaládban, fiatal kora óta foglalkozik tánccal. 20 évesen New Yorkba költözik, ott és Tokyoban is folytatja tanulmányait. Táncol Philippe Découfléval, James Thierrée-ével, Angelin Preljocaj-zsal, sőt Sidi Larbi Cherkaouival is, mielőtt eljutott saját koreográfusi munkáihoz. A Táncolok, mert nem bízom a szavakban című munkájában a saját apját, a szobrász Hiroshi Itót hívja segítségül, hogy egy duettben vizsgálja meg az apa-lánya viszonyt és visszatérhessen gyökereihez, beszélhessen bizalomról, identitásról.
Előadók: Kaori Ito (lány) és Hiroshi Ito (apa)
Szöveg, koreográfia, koncepció: Kaori Ito
Koreográfus asszisztens: Gabriel Wong
Színpadi szöveg: Julien Mages
Színpadkép: Hiroshi Ito
Fények: Arno Veyrat
Zene: Joan Cambon
Maszktervek és látvány: Erhard Stiefel
Jelmezek: Duc Siegenthaler (Haute École d'Art et de Design de Genčve)
Produkció: Améla Alihodzic (Playtime)
Turné menedzser: Sarah Benoliel / Administration Pierre-André Kranz
Közösségi színházi előadás a munka és a szabadidő viszonyáról
" .. reggel izzadva ébredünk és felsikoltunk hogy nincs ott a foga íve a nyakunkon csak egy hajszál a torkunkon és amikor már azt érezzük nincs tovább nem lehet tovább .. "
Megindító szellemidézés: a Börcsök Boglárka által készített videofelvételek és a precíz megszemélyesítés segítségével három elhunyt táncos elevenedik meg - és velük együtt a modern tánc szabadságát és a 20. századi ideológiák elnyomását tükröző megható élettörténetük.
Magyar és térségbeli újcirkusz előadások, munkabemutatók, szakmai beszélgetések, közösségi események és a MUCH MORE Showcase, a cirkuszi számok & előadás…
Kelet kapuja, végállomás. Vasutas stand-up lokálpatrióta ízzel, videókkal, hangjátékkal, nosztalgiával és egy vasúti tekerős izével. Háda Fruzsina hazatér szülővárosába, Záhonyba,…
Megpróbáljuk elmesélni milyen az, amikor nem tudunk mesélni. Amikor az ember nem tud enni, aludni, olvasni. De más mesélnivalónk is…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
