Montmartre-i ibolya

Montmartre, századforduló. Makacs álmodozók, kültelki énekesnők, kóbor múzsák, csupaszív végrehajtók, felfedezés előtt álló művészek és fanyar mecénások…a párizsi bohémvilág. Raoul, Florimond és Henry montmartre-i padlásszobájukban a világhírről vagy éppen a holnaputáni reggeliről álmodnak, ám csupán tehetségesen reménytelen kísérlet nem éhen halni. Raoul szakít Ninonnal, aki szerelmét feláldozza a színpadért és barátaival befogadja az árva Violettát, akit mostohaanyja el akar adni. 1851-ben jelent meg Párizsban Henri Murger Bohémek c. regénye, amely megihlette Puccinit a Bohémélet írásakor, később pedig a világhírű Kálmán Imrét is. A darabot 1930. március 21-én mutatták be Bécsben, ahonnan elindult világhódító útjára. Budapesten 1935-ben játszották először, Szenes Andor fordításában.

„Bájos élet ez és rémes élet, amelynek megvannak a győztesei és vértanúi, és amelybe csak az léphet be, aki aláveti magát a „jaj a legyőzötteknek” kérlelhetetlen törvényének.” (Henry Murger)

Szövegét írta: Julius Brammer és Alfred Grünwald
Fordította: Szenes Andor és Szenes Iván